2. rész

Sziasztok meghoztam a második részt még ez se az igazi de alakul remélem tetszeni fog :)

Emily szemszöge

Úgy volt hogy ma moziba fogunk menni, de valakinek nem volt hozzá kedve, így itthon unatkozunk. Ilyenkor mennyire tudom szeretni Nonit! Már kitalálni se tudtuk, hogy mit is csináljunk, egyszerűen szétuntuk magunkat. Az alap dolgokat már megbeszéltük, érzelgős dolgokról meg egyáltalán nem is beszélünk; nem tudom miért nem szoktunk, egyszerűen ő nem mond semmit, nekem meg nincs mit mondanom. A telefonom rezgése rántott vissza gondolataimból.

Calumtól: Szia Emi, bocsi a zavarásért, csak azt szeretném kérdezni, hogy mit csináljak Noninak ajándékba?

Emilynek: Csinálj neki bulit

Calumtól: A buli olyan elcsépelt nincs valami jobb ötleted?

Emilynek: Menjetek vidámparkba!

Calumtól: Nem is olyan rossz ötlet, köszi

Calum most komolyan azért írt SMS-t, mert nem tud kitalálni semmit?

- Hahó Emily itt vagy? - kérdezi Noni érdeklődő fejet vágva. Nem tudom, mi játszódhat le ilyenkor a fejében, de biztos vicces lehet.

- Igen csak elgondolkoztam - válaszoltam egyszerűen, nehogy rákérdezzen.

- Miért, te tudsz olyat is? - próbálja megtörni a csendet, de ezen egyedül csak ő nevet.

- Jajj, de poénos vagy - mondtam ironikusan.

- Amúgy SMS-ed jött- tájékoztatott, valószínűleg Calum írt megint, hogy ő átgondolta, és nem is olyan jó ötlet stb.

- Kitől? - kérdeztem tőle hátha meglátta és kinyögi.

- Nem tudom, mert a kezedben van a telefon, csak elbambultál és gondoltam szólok.

- Ja, jól van na - ezt szerencsére elég jól megúsztam. Mi van ha észreveszi, ha rákérdez, hogy esetleg miért beszélek én Calum-al, amikor szinte rühelljük egymást, amin nem csodálkozok, mert akárhányszor hallottam őt a haverjaival zenélni mindig beszóltam, hogy szarok és hasonló idegesítő dolgot.

Calumtól: De ez biztos jó ötlet, és mi lenne ha többen mennénk?

Emilynek: Nem rossz ötlet, egy délután a második családjával.

Calumnak: És kiket hívjak meg?

Emilynek: Engem, a bandát, pasiját azt szerintem ennyien elegek leszünk

Calumnak: Felvilágosítanál, hogy mi az Istenről beszélsz?

Emilynek: Ryan-ről, várj neked nem is mesélte?

Calumnak: Nem mondod, hogy abba a pöcsbe van belezúgva

Emilynek: Akkor nem csak én nem bírom a buráját

Calumnak: Eltaláltad

Noni szemszöge

Emily valakivel Sms-ezik, de nem tudom kivel és marhára zavar.

- Emily kivel beszélgetsz? - kérdezem kíváncsian, hátha ad valami támpontot. Igaz nem szokása, de mindig bepróbálkozok

- Senkivel. - mondta ijedten, mintha szellem lennék.

- Ha nem csinálunk semmit, akkor kimegyek sétálni. - indultam ki az ajtón feldúltan. Most mi az Istenért hívott ki, hogy ha nem csinálunk semmit? Ezt otthon is tudom csinálni, ezért nem kell átsétálnom.

- Oké, szia - köszönt el. Mit ne mondjak marha ideges lettem, megálltam egy pillanatra elővettem a telefonomat mikor mögülem valami, vagy inkább valaki a kezemnél fogva magához rántott.

- Bazd meg, kurvára megijedtem! - kaptam a mellkasomhoz, mintha szívrohamom lenne.

- Ez volt a célom - majd pimaszul rám mosolyog. - Mesélj mi a baj?

- Semmi, csak Em lepasszolt - mondtam még mindig idegesen. Lehet, hogy csak felfújom a dolgot, de akkor is igazam van. Akkor minek hívott ki?

- Nem ülünk le beszélgetni?- kérdezte felém fordulva, és derekamnál fogva húz magához, majd egy puszit nyom kipirosodott arcomra.

- Ne inkább menjünk sétálni- nyavalyogtam, mire Ryan felkapott a vállára, és úgy futott végig velem a falun. - Rakj már le - kiáltottam miközben a hátát ütögettem.

- Mi a varázsszó?- kérdezi kacéran, de továbbra se tesz le.

- Kapd be!!!- válaszoltam gúnyosan, minek hatására lekapott a hátáról, és a kezében vitt tovább, mint egy menyasszonyt.

- Igen? Biztos vagy te ebben? - futott Ryan a kúthoz velem a vállán.

- Ha vizes leszek, meghalsz! - jelentettem ki, mire elkezdett a jéghideg vízzel fröcskölni, ami mellesleg csalás, mert lefogott a rohadék. - Ezt nem úszod meg szárazon – fenyegetem meg, miközben felé sétálok, és gyorsan megölelem.

- Basszus Noni, te jéghideg vagy - mondta meglepődve, mintha arra számított volna, hogy meleg víz fog folyni.

- Nem mondod? Tudod mennyire fázok? Nem volt valami meleg a víz - akadtam ki, ami részemről érthető volt. Ryan egyre csak közeledik felém, én persze szokás szerint lefagyok, és meg se moccanok. Percekkel később két meleg kart érzek magam körül, ami átmelegíti hideg testemet.

- Így nem mehetsz haza. - mondja aggódva. - Anyukád megöl engem, addig vedd fel a pulcsim, míg haza nem viszlek.

Ryan megölelt majd a bocsánatomért esedezett. Nem sokkal később elindultunk hozzánk, mert lehűlt a levegő és nem akartam megfázni. Mivel ez egy pici falu, ezért hamar a házunk elé értünk. Nem beszélgettünk, csak egymás szemét pásztáztuk. Elvesztem tengerkék szemében, éreztem ahogy meleg lehelete égeti számat, ajkaink már szinte súrolták egymást, mikor anya kiszólt.

- Drágám, most már gyere be! -  Annyira szereti megzavarni a dolgokat!