23.rész

- A legjobban a gyerekes vitatkozásunkra emlékszem. – dőlt Naomi oldalra Luke mellkasának. Lehunyta szemét, és visszagondolt a sok Luke-val töltött időn, akaratlanul is egy széles mosoly húzódott ajkaira. Luke nem mondott semmit, csak gyönyörködött az ölében alvó lányban.  Lassan lejjebb csúszott az ágyon, és betakarta az így már mellkasán elszenderedett Naomit. Luke egy tapodtat sem mozdult Naomi mellől, egész éjszaka csak ott feküdtek egymás karjaiban. Hamar reggel lett, Naomi pedig már Luke mellkasán ébredt fel. Csak nézte őt, és a már-már kócos szőke tincseit. Közhelyes ez a dolog, de ő tényleg nem értette, hogy Luke, hogyan tarthat ki eddig mellette, ennyi goromba szó után, és ennyi vitatkozás után.
- Mióta nézel?– kérdezi Luke, s megdörzsöli szemeit.
- Ki én? – kérdez vissza Naomi. – Nem is néztelek. – mondja nevetve, de semmit nem ér el vele, tisztában van vele, hogy Luke nem hiszi el neki.
- Legalább ne tagadd le. – száll be a vitatkozásba Luke is. Igaz sose alkottak együtt egy jó párost, de ez soha nem zavarta őket. Idővel szemet hunytak egymás hülyeségei felett, és élték tovább a saját életüket, azonban mindig volt valami, ami megakadályozta boldogságukat. Általában ez a valami saját maguk voltak, de ezt nem vették észre, nem tűnt fel nekik, hogy önmaguk miatt nem tudják beteljesíteni szerelmüket. Lehet, hogy soha nem lesznek együtt, az is lehet, hogy soha nem fognak túl jutni ezen a „se veled se nélküled” kapcsolaton. Lehet, hogy nem lenne nekik rossz egymás mellet, de azt mindenki tudja, hogy ez egyiküknek sem tesz jót. Talán ha történne valami végzetes fordulat, ami megpecsételi sorsukat, vagy csak egyikük sorsát az megváltoztatna mindent. Az is elképzelhető, hogy nem foglalkoznának a történtekkel, csak tovább lépnének, de amíg nem történik semmi, addig nem tudnak megállapodni egymás mellett, valahogy mind a ketten túl hirtelenek, és túl erős személyiségek, így nem tudnak egymás mellett fejlődni, csak megálltak, és nem haladnak tovább, de egy végzetes hiba mindent tönkre tehet. A csöndet ami beállt közéjük, csupán az ajtó nyitódása zavarta meg, amin nem más, mint Naomi orvosa jött be.
- Jó reggelt, hogy aludtak ha szabad kérdeznem? – tette fel kérdését az orvos, de nem nézett fel papírjai közül.
- Köszönjük egész jól! - válaszolta Naomi mosolyogva. A doktor úr próbálta viszonozni a lány mosolyát, de látszólag nem tűnt olyan boldognak, mint Naomi.
- Feltennék néhány kérdést a kisasszonynak. – jelentette ki ridegen Dr. Howard. Látszott a fiatalok szemében az ijedtség, ami nem volt hiába. – A családban volt valakinek rákos megbetegedése? – itt már mindegyikük tudta, hogy miről van pontosan szó, de még reménykedtek, hátha csak figyelmeztetés képpen kérdezi.
- A nagymamámnak volt, de ez miért ilyen fontos? – kérdez vissza a lány, hátha kap valami instrukciót az orvostól. Érezte Naomi, hogy valami nincsen rendben, de bele se akart gondolni, hogy valami rossz dolog van a történetben.
- A vizsgálatok eredménye elég rossz lett, még nem vagyunk teljesen biztosak benne, de erős a gyanúja a hasnyálmirigy ráknak. Ezzel még nem is lenne akkora probléma, ha más fajta rák lenne, de a hasnyálmirigyrákot nehéz gyógyítani, és az esetek nagy részében már későn vesszük észre, így gyakran áttét képződik. – mondta el egy szuszra Dr. Howard. Luke fel sem fogta, hogy mi történt körülötte, Naomiban lejátszódott minden. Az összes kezelés eszébe jutott ami a rákkal kapcsolatos, a kemoterápia, a sugár kezelések, tudja, hogy túl fogja élni, de ez közel sem lesz olyan egyszerű, mint azt gondolja.
- De mégis, hogy lehetséges ez? – kérdezi a lány. Mintha kételkedne az egészben, nem gondolja, hogy pont ő lenne rákos beteg, ez hülyeség, miért pont őt támadná meg.
- Ismétlem, ez még nem biztos, de fenn áll a gyanúja. Ahhoz, hogy biztosak legyünk benne, rengeteg vizsgálatot el kell végeznünk, ami elég hosszadalmas eljárás, így ha kérhetem, akkor jöjjön velem, hogy minél hamarabb rálátásunk legyen a betegségre. – közölte az orvos, így Naominak nem volt más választása. Felkelt az ágyról, belebújt papucsába, és elindult az orvossal, az oldalán Luke-val.
- A barátom velem jöhetne? – kérdezi halkan, hátha az orvosnak megesik rajta a szíve, és nem veszi rossz néven a fiú társaságát.
- Ezt nem lehetne, de mivel semmilyen hozzátartozója nincs a kórház területén, így az úr velünk tarthat. – válaszolta Dr. Howard, és egy lágy mosolyt kíséretében a két fiatalra pillantott.
- Milyen vizsgálatokat kell elvégezni? – kérdezi Naomi kíváncsian. Nem igazán tudja, hogy min kell keresztül mennie, de abban biztos, hogy mindent megtesz a gyógyulás érdekében.
- Pár laborvizsgálaton, ami vizelet, vér és székletmintát tartalmaz, valamint egy CT vizsgálatot. Ha ezek kimutatják a rákot, akkor elkezdjük a kezeléseket, viszont ha nem ad pontos képet, akkor megyünk tovább egy endoszkópos vizsgálattal, melynek során szövetmintát veszünk a hasnyálmirigyből. – a szavak hallatán mindketten elképedtek, egyikük sem gondolta volna, hogy egy rákos megbetegedés kimutatásához ennyi fajta vizsgálat szükséges.
- De miért kell ennyi vizsgálat, hiszen az orvos tudomány eléggé fejlett nem? – kérdezi kicsit felháborodva. Eléggé lekötötte a tény, hogy az elkövetkezendő hónapokban, nem fogja látni a szeretteit, és kihullik a kezelésektől az összes haja. Ha pedig ez nem lenne elég, akkor a túlélés esélyei sem lehetnek olyan meggyőzőek, hiszen ez mégis csak egy daganatos megbetegedés.
- Tudja a hasnyálmirigynek az elhelyezkedése végett, elég nehezen lehet megvizsgálni, és a vizsgálatok többségében, nem kapunk pontos információt a megbetegedésről, hogy egyáltalán tényleg rákos-e, vagy csak vak lárma. – Erre természetesen nem mondtak semmit, csak reménykedtek benne, hogy csak egy rossz álom, hogy nem lesz semmi probléma, és szépen haza mehetnek. – Meg is érkeztünk, jöjjenek be. – invitálta be őket az egyik vizsgáló szobába a 20-as éveiben járó orvos.
- Ne izguljon, már több ezren legyőzték a rákot, nem maga lesz az, akit elkap. – bíztatta kedves szavaival a lányt, aki eddig töretlenül állta az előtte lévő akadályokat, de ez már számára is sok volt.
- Könnyű ezt mondani. Nem az ön nyakába liheg a halál, hanem az enyémben, és egy kis szerencsével, olyan hamar fog eltűnni, amilyen hamar ide ért. – mondta ki hangosan, miközben letörölte arcáról lefolyó könnyeit.
A vizsgálatok tényleg elég hosszúra sikeredtek, de az idő nagy részében, ott volt Naomival Luke is, így tudott kiben kapaszkodni, volt egy támasza, aki tartotta benne a lelket. A vizsgálatokat reggel 8 óra körül kezdték és körülbelül délután 2 fele értek vissza a kórteremben. Miközben a vizsgálatok folytak, Luke beszélt a fiúkkal telefonon, úgy hogy majd csak este fognak vissza érni. Visszaérve a kórterembe Naomi felvett egy kabátot, és már ment is ki a Kórház elé. Luke elég sietősen, de utol érte.
- Naomi várj, mégis hova mész? – fut utána, hirtelen kezénél fogva visszahúzza, így egymással szemben állnak. Naomi szemében könnyek csillogtak, Luke egy szót sem szólt csak megölelte. Naomi derekánál átkarolta Luke-ot, és hagyta hogy elhatalmasodjon rajta a félelem.
- Annyira félek. – suttogta Naomi. Remélte, hogy Luke semmit nem hallott meg, de nem volt szerencséje. Luke kicsit eltávolodott tőle, de csak annyira hogy könnyáztatta szemeibe tudjon nézni.
- Tudom, de nem lesz semmi baj, én itt leszek melletted, és együtt csináljuk végig. Kézen fogva. – mondta bíztatóan Luke, de nem segített sokat. Naominak ez hatalmas trauma, amit nehezen, de le kell küzdenie. Már csak az a kérdés, hogy lesz- e olyan erős, hogy a rákot is legyőzze. Miután Naomi picit megnyugodott, Luke-val vissza sétáltak a kórterembe, ahol a 3 fiú türelmetlenül ücsörgött. Naomi először Calumot pillantotta meg, gyors léptekkel közelített felé és úgy ölelte át. A fiú csak nyugtatólagosan a hátát simogatta, majd elváltak egymástól.
- Hallottad miért vagyok még itt ugye?- kérdezi tőle ledermedve, remélte, hogy Luke elmondta a többieknek, a bent léte okát.
- Nem, gondolom megfigyelésből, Luke  csak annyit mondott, hogy megcsinálnak pár rutin vizsgálatot. – Naomi azonnal Luke-ra pillantott, és gyilkos pillantásával, vagy 5-ször kinyírta a fiút. – Ugye nincs semmi baj? – hangjában a szín tiszta aggodalom hallatszódik, ekkor Naomi könnyei ismét útnak erednek. Minden egyes könnycsepp nyomot hagy maga után, minden egyes elhullajtott csepp beleég arcába, mintha ezek lennének utolsó pillanatai. Azonban egy egyszerű mozdulattal eltünteti őket, és végigsimít arcán mintha soha nem is lettek volna ott.
- Az orvos szerint nagy esély van arra, hogy hasnyálmirigy rákom van.