20.rész

 Sziasztok, én már Visegrádon vagyok, nagyon jó, tetszik a környezet is. A részhez jó olvasást, és további szép nyarat.

 Néha csak úgy ki nézek az ablakon, nézem az 

embereket, és elgondolkodok az élet nagy dolgain. Tudom, hogy hiába is szeretném, hogy valami teljesüljön, nem én határozom meg a dolgok történését. Én csak  egy kellék vagyok a saját életemben, akit kedvére mozgatnak, mint egy bábot. Lehet, hogy hülyén hangzik, amit mondok, de sok elfojtott gondolat van bennem, mert mindennek van miértje, hogy miért épp ott tört darabokra szívem, vagy hogy miért pont ott láttam meg először. Lehet, hogy nem minden alakul úgy, ahogy mi azt eltervezzük. Az élet nem úgy hozza, de ahol egy ajtó bezárul, máshol egy kinyílik. Ő hirtelen belépett az életembe, egy kopogás nélkül, és én elhittem, hogy boldog leszek, de jön a sors keze , és ezt nem engedi meg, mert nekünk nem ez van megírva. Nekünk nem kell együtt lennünk, és ezt akármilyen nehéz elfogadnom, ha szeretem el kell tudnom engedni, hogy boldog lehessen. Idővel majd rájövök, hogy minden úgy történt, ahogy történnie kellett, és észre fogom venni, hogy a pillanatok magukban voltak tökéletesek. Viszont a köztes állapot a legnehezebb, mikor még nagyon közel érzed őt magadhoz, és képtelen vagy másra gondolni, mert mindenről ő jut eszedbe. Ezen túl kell lépni, és teret kell hagyni az új boldog emlékeknek ahelyett, hogy a múlt hibáin keseregnénk.
- Mi a baj?- Mickey hangja húzott vissza a világomból az élők közé. Ennyire nem láthat a lelkembe, az képtelenség.
- Semmi. – válaszoltam, és tudom, hogy úgysem hiszi el nekem, de egy próbát megér.
- Te is tudod, hogy ezt nem hiszem el. – válaszolta mosolyogva, de én csak megrándítottam a vállamat, most igazán nem volt kedvem erről az egészről beszélni, most csak boldog akarok lenni, és nem gondolni semmi rosszra.
- Hol lesz a következő turné helyszín?- kérdezem tőle elterelve a témát. Ha jól emlékszem, akkor Európába megyünk, és mi onnan fogunk hazamenni Hope- val.
- Spanyolország. – válaszolta egyszerűen.
- Nincs kedved lejönni a wellness részlegbe úszkálni?- kérdezem izgatottan. Már megevett az unalom, és hirtelen csak ez jutott eszembe. Valahogy nem voltam benne biztos, hogy Mickeynak sok kedve lesz, így elkiabáltam magam a lakosztályunkba.
- Kinek van kedve lejönni úszkálni, és baromkodni?- kiabáltam egy hatalmasat, amit a mellettem ülő zöld hajú barátom nem igazán díjazott. Percekkel később a fiúk kiabáltak be a fürdőbe, hogy siessek, vagy itt hagynak. Az wellness ötlete mindenkinek nagyon tetszett, így „gyorsan” átöltöztem én is.
- Kész vagyok. – jelentettem ki a fiúnak akik egy nagy sóhajtás mellett azért beszólogattak egy kicsit.
- Mégis kinek akarsz ennyire tetszeni, hogy ennyit készülődtél? – szól be Ash. Figyelmen kívül hagyva vörösödő fejemet rögtön rávágtam, hogy Mickeynak, aki csak rám mosolygott, és magához húzva belepuszilt a hajamba. Lefele menet a fiúk nem bírták ki törölköző csata nélkül, amiből természetesen jobbnak láttam kimaradni. Mi Hope-val kicsit lemaradtunk, így tudtunk beszélgetni is.
- Tegnap hogy-hogy olyan hamar leléptetek kettesben?- érdeklődött az én drágalátos unokahúgom. Kérdésén enyhén meglepődtem, mindenki tudja, hogy Mickey a bandából a legjobb barátom, olyan mintha a bátyám lenne.
- Meguntuk a bulit, és vissza jöttünk. Utána még megnéztünk pár sorozatot, és valamikor elaludtam. – mosolyogva gondoltam vissza az együtt töltött esténkre.
- Legközelebb ha lehet ne hagyj ott ennyi részeggel. – mondta gúnyosan. Én közben megindultam Mickey felé, és nem sokára mára hátára próbáltam felugrani. A hirtelen lendülettől, kicsit megijedt, így egyensúlya megingott, mi pedig megöleltük a padlót.
- Te barom, ezt muszáj volt?- kérdezi a földön röhögve. Közben a többiek is rajtunk nevetnek, hogy hogyan lehetünk ilyen szerencsétlenek. Miután sikerült felkászálódnunk, én zöld hajú barátom hátán fojtattam a lefele vezető utat. Elég hamar leértünk, mindenki lepakolta a cuccait egy napozó ágyra, és már mentünk is bele a vízbe, vagyis mentem volna, ha a fiúk nem dobnak bele. De szerencsémre nem csak én jártam pórul, hanem Hope is, utána pedig a legjobb szórakozásunk az egymás vízbe fojtása volt. Már egy órája biztos bent lehettünk a vízben, mikor én úgy döntöttem, hogy egy könyv társaságában kintről nézem őket. Nem telt el sok idő, mikor arra lettem figyelmes, hogy víz csöpög rám, és mivel ez egy fedett wellness részleg, nem igazán tudtam elképzelni, hogy az eső esik rám, így a könyvről az előttem álló fiúra emeltem a tekintetemet.
- Szia. – köszönt mosolyogva rám, a kis szőkeség. Mondtam már, hogy vizesen még jobban néz ki, szerintem még nem. Szemem elidőzött, kidolgozott felső testén, azoktól a kockáktól pocsolyává fogok olvadni az egyszer biztos. Miután sikerült abbahagynom izmos mellkasának, és kockás hasának a bámulását, szemeibe néztem, és rámosolyogtam.
- Szia. – mosolyogtam tovább. Továbbra sem sikerült abbahagynom a bámulását, ami neki is feltűnt.
- Ennyire tetszik a látvány?- kérdezi, huncut mosollyal az arcán.  Nekem természetesen megint kipirult az arcom, amit szóvá is tett. – Imádom mikor zavarba jössz, akkor tudom, hogy igazam van. Jelen esetben, tetszik a látvány amit nyújtok. – mondta incselkedve. Egyszer még biztos megölöm, amiért így viselkedik. De csak hogy ne szórakozhasson olyan jól, felálltam a napozó ágyról, és elindultam a medence felé. Lehet, hogy nem vagyok egy főnyeremény, mert kicsit vékonyabb vagyok, de azért nem nézek ki rosszul. Végig éreztem magamon Luke tekintetét, tudom, hogy kíváncsi következő tettemre. Mikor a medence széléhez értem, letoltam a nadrágomat, amiben eddig voltam, ezzel felfedve fürdőruhám alsó részét, természetesen a jobb kilátás érdekében fürdőruha alsóm tanga fazonú, így fenekemből nem sokat takart. Szépen lassan belementem a vízbe, amit a többiek röhögve néztek végig. Ők valószínűleg sejtik mire megy ki ez az egész, mert folyamatosan mondják, hogy Luke le sem vette rólam a szemét. Csakhogy ne hagyjam olyan sokáig egyedül, egy kis úszás után vissza mentem hozzá.
- Csak nem elállt a lélegzeted is?- szóltam be neki, mire látszott rajta hogy zavarban volt.
- Ilyet többet ne csinálj. – válaszolta rekedtes hangján. Én vissza ültem a napozóágyamba, Luke pedig mellettem foglalt helyet. Le sem vette rólam a szemét, így most én is vissza adom neki, amit kaptam tőle.
- Csak nem tetszik a látvány?- kérdezem tőle merészen.
- Csak nem kinyílt a szád?- kérdezi poénkodva. – Pedig már azt hittem megnémultál, de lehet, hogy csak velem nem vagy hajlandó beszélni. Biztosan lefoglal, hogy az új barátoddal legyél. – Luke mondandója egyre komolyabb hangvételű. Most komolyan, megint mi baja van, és milyen új barátról hadovál?
- Luke te meg mi a fenéről beszélsz?- kérdezem kinevetve őt. – Mégis milyen új barát, rajtatok kívül senkivel se beszélek, de nem hiszem hogyha bárkivel is beszélnék az pont te rád tartozna. Meg amúgy is, úgy tudom neked van barátnőd, inkább foglalkozz vele. – próbáltam lekoptatni Luke-ot, de nagyon kitartónak bizonyult, miután kinyilvánítottam véleményemet ő még mindig ott ült mellettem. Hosszas csend után újra megszólal.
- Már nincs. – ezzel a mondatával felállt, és felindult a szobába. Nem kellett sok, hogy a lelkiismeretem megszólítson, így elindultam utána. Viszonylag hamar utolértem.
- Várj Luke, figyelj nem tudtam, és nem akartam ezt a témát felhozni. Ugye nem haragszol?- kérdezem tőle aggódó hangon.
- Tudod, hogy nem tudok rád haragudni. – mondta mosolyogva, és egy lépést tett felém. Lassan megéreztem bőre melegét, majd beleszökött orromba kellemes illata, ami elkábított. Térdeim feladták a szolgálatot, és folyamatosan remegtek, Luke-nak szemet szúr gyengeségem, így megpróbálja még jobban lecsökkenteni a köztünk lévő távot. Mire kettőig számolnék az önbecsülésem megadta magát, és minden porcikám csak az ő csókjára várt.
- Tudom, hogy minden vágyad, hogy megcsókoljalak. – leheli számra a szavakat, de valami kínzó lassúsággal.
- Bebizonyítom, hogy nincs igazad. – természetesen a büszkeségem még megmaradt, így minden erőmet összeszedve megfogtam magam, és tova sétáltam. Persze mindenkinek feltűnt, hogy mindketten eltűntünk, így mikor vissza mentem olvasni, mindannyian kíváncsi szemekkel néztek rám. Percekkel később Luke is visszatért, és oda ült a mellettem lévő szabad helyre. A többiek megunták a fürdőzést, így kettesben maradtunk Luke-val.
- Elmegyek úszni, eljössz velem?- kérdezem tőle, hátha megenyhül a szíve.
- Szeretnéd?- kérdezi és egy huncut mosoly húzódik szájára. Én csak megforgattam szemeimet, és egy szó nélkül elindultam a medence felé. A mögöttem lévő zajokból arra tippeltem, hogy Luke jön mögöttem, és mikor hatalmas tenyereit derekamon pihentette ez egyértelművé vált.
- Luke, ne kezdjük ezt újból. Megegyeztünk, hogy maradunk barátok, tartsd magad a megállapodáshoz. – nem szívesen tettem, hogy szóltam neki, de nekem most nem hiányzik  ez az egész. Nincs arra szükségem, hogy mikor egy hónap múlva haza megyek, akkor azon agyaljak, hogy Luke éppen kivel van, vagy hogy biztosan nem fog-e megcsalni. A víz kellemesen hideg volt, a baj csak az volt, hogy elég gyorsan mélyült a víz, így mikor én már úszkáltam Luke még mindig csak sétálgatott.
- Na jó ez nem ér, csalás hogy ilyen nagyra megnőttél. – vágtam be a durcát, mikor Luke merészen lenyomott a víz alá.
- Erről nem én tehetek. – nevetett ki. Bosszúból én is megpróbáltam őt lenyomni a víz alá, persze ez balul sült el, és megint csak én húztam a rövidebbet.
- Örülnék neki, ha nem az lenne a legjobb elfoglaltságod, hogy belefojtasz a medencébe. – válaszoltam még mindig durcásan. Miután látta, hogy elfáradtam a sok úszkálásban, közelebb jött hozzám, és magához húzott. Én automatikusan derekára kulcsoltam lábaimat, és így álltunk tovább a vízben.
- Azt ne mondd, hogy nem akarsz tőlem semmit, mert ha nem így lenne, akkor most nem ez lett volna a reakciód. – Luke természetesen szemre hányta tettemet, így valamiféle kibúvót kellett találnom.
- Azt hittem ezt már megbeszéltük, és úgy tudom, hogy te voltál az, aki ezt javasolta nem én. – próbáltam kitérő választ adni, ami természetesen a visszájára fordult.
- Tehát még mindig meg van minden esélyem nálad. – hajolt közelebb, így homlokunk összeért, és egy papírlapnyi hely sem volt köztünk.
- Én nem ezt mondtam. – néztem mélyen szemeibe. Éreztem heves szívdobogását, ami kellemesen megnyugtató volt.
- Azt is tudom, hogy mire gondolsz nemhogy mit érzel. Naomi ennyire azért ismerlek. – mosolygott rám. Basszus direkt nem fog megcsókolni, vagy még húzza az időt, hogy még jobban megőrjítsen. Már éreztem leheletét számon, éreztem, hogy meg akarja tenni, de nem tette meg. Elhajolt, és nem csókolt meg, csak nézte a ledöbbent arcomat. Nehezen fogta fel az agyam a meg nem történt eseményeket. Én kiszálltam Luke öléből, mikor is kezemnél visszahúzott, és megcsókolt. Ajkai puhák voltak, és a víztől picit hidegek, a piercingje pedig még a szájánál is hidegebb. Hirtelen eltávolodott tőlem és halkan megszólalt.
- Ugye nem gondoltad te sem komolyan, hogy nem teszem meg. – motyogta, mire én csak belekapaszkodtam nyakába, és visszakulcsoltam lábaimat derekára.

19.rész

 Kiengesztelés képpen pedig hoztam a 19.részt is, csak hogy ne unatkozzatok nekem. :D

Csak néztük egymást, nem csináltunk semmit, a pillanatot megragadva így maradtunk, mintha megállt volna az idő, Luke derekamnál fogva közelebb húzott magához, így egy leheletnyi hely se maradt köztünk. A szívem gyorsan vert, ahogy az övé is, én lehunytam szememet és kiélveztem a pillanat erejét, mire a bejárati ajtó nyitódására szétrebbentünk, és egy barna hajú lány lépett a teraszra.  Ahogyan megláttam rögtön tudtam ki az, nem más mint Luke újdonsült hancúrpajtása.
- Szia Naomi vagyok, Calum húga. – nyújtom kezem mire csak rám néz és elvigyorodik.  A következő pillanatban pedig már Luke szájában volt, egyszerűen  gusztustalan amit leművel. Ahhoz képest, hogy Luke azt mondta fél hogy elveszít, érdekes módon mutatja ki. Nem voltam kinn sokat, úgy döntöttem inkább bemegyek, így magamhoz ragadtam a fülhallgatómat, és elmerültem  a saját világomban, ahol nincsenek problémák. Nem sokára a többiek is vissza értek, de valahogy nem rajongtak Arzaylea jelenlétéért. Könnyebb neve nem is lehetne a csajnak, na mindegy valószínűleg úgyis csak „Miss. Tökéletesnek” fogom nevezni. Egyszer azért megnézném smink, hajvasaló, műköröm és egyéb csicsás kiegészítők nélkül egy melegítőben. Nem mondom, hogy annyira csúnya lenne, de szép se. Valahogy mindenki levágta, hogy ez nekem nem éppen esik a legjobban, mert a fiúk sorjában bombáztak az úgy nevezett „ne haragudj rá ezért” nézésükkel. Ameddig ők kinn voltak, mi nekiláttunk a vacsoránk elfogyasztásának, vagyis inkább felzabálásának, mert mindenki kapkodott a kajáért, hogy jusson neki is. Miután mindenki degeszre tömte magát, kitaláltuk, hogy el kéne menni valahova bulizni. Mivel én nem vagyok az a bulizós fajta, feldobtam a kocsma ötletét, de hamar leszavazták. Mindenki egy helyi szórakozóhelyre akart menni, így nemsokára már a fürdőben voltam és készülődtem. Felvettem egy alul bővülős fekete bőr hatású szoknyát, aminek felső része testemhez simult megmutatva vékony derekamat, de elrejti vékony lábaimat. Szög egyenes hajamat hagytam kiengedve, és egy enyhe sminket vittem fel, ami egy szempillaspirálból és rézvörös szemhéjfestékből állt, ezzel kihangsúlyozva türkiz kék szememet. Én végeztem leghamarabb, így kimentem a teraszra rágyújtani  ügyelve arra, hogy senki se vegyen észre. Szerencsémre a többiek még javában készülődtek, senki nem zavart meg. Én megint csak csodálkoztam az elém táruló városba. A csodás színeibe, a pálmafákba, minden egyes szeglete elvarázsol. Mire sikerült abba hagynom a város  bámulását, addigra a többieknek is sikerült összekészülődniük.  Kiválasztották a helyet, így nemsokára már benn voltunk és táncoltunk. Mi folyamatosan ittuk a köröket, így nem kellett sok ahhoz, hogy eléggé illuminált állapotba kerüljek. De ez addig nem volt probléma míg Calékkal táncoltam.
- Naomi gyere igyál még egyet. – jött oda hozzám Mickey aki egy újabb körre invitál mindenkit.
- Ááá ezt most kihagynám. – mondtam fintorogva, ami látszólag nem tetszett neki, így a karomnál fogva húzott a pulthoz.
- Na mit kérsz?- kérdezi, mintha az előző mondatomat meg se hallotta volna.
- Nem tudom, mi lenne ha innánk egy tequilát?- dobtam fel az ötletet. Nem sokára már mindkettőnk kezébe a poharával állt. Gyorsan lenyaltam a kezemről a sót, ami után mehetett a többi is. Miután megittuk, Mickey-val elindultunk táncolni. Már körülbelül a harmadik szám ment le, mire egy lassú szám következett. A fiú gondosan a derekamnál fogva magához húzott, én pedig nyaka köré fontam kezeimet. Mindig azt mondom, hogy a tökéletes pillanatra várok, és ez az volt csak nem a megfelelő emberrel. Nem azt mondom, hogy Mickey nem jó pasi, de kár lenne elrontani a barátságunkat, mi így vagyunk jók egymásnak. A táncot kiélvezve mellkasának döntöttem fejemet.
- Ugye tudod, hogy most nem velem kéne táncolnod? – szegezi felém a kérdését. Lehet, hogy én sem vagyok olyan erős, mint azt gondoltam, de Mickey szavai fájtak. Tudom, hogy mire célzott, és azt is tudom, hogy pár méterrel arrébb ők táncoltak ugyan így.
- Tudom, de olyan nehéz. – suttogtam füleibe, amit szerintem a hangos zene miatt nem igazán hallott, de mindegy. Legördült arcomról egy könnycsepp, mire az előttem álló lovag kihúzott a szórakozóhelyről és megállt velem szemben.
- Te hercegnő vagy, elesel, felállsz, koronát igazítasz és tovább mész. - megmosolyogtam barátom szavait, olyan kellemes volt végig hallgatni.
- Tudod, hogy nem szeretem ha így hívsz. – szóltam rá, mire ő mintha csak a kishúga lennék megborzolta a fejemet.
- Gyere te lány, haza megyünk és mindent elmondasz. Vissza mentünk szólni a többieknek, hogy haza megyünk, de még kifele menet ittunk valamit, amiről nem tudom megmondani mi volt, de eléggé ütött. Haza érni egyszerűbb volt, mint fogni egy taxit, így kicsit tovább tartott az utazás a tervezettnél. A szobába beérve kivettünk a mini bárból 2 whiskyt és 2 kólát.
- Most, hogy gondoskodtam arról is, hogy ne józanodj ki, mesélhetsz arról, hogy mivel bántott meg az pöcs. – magyarázta, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy az ember a legjobb fiú barátjának meséli a pasi ügyeit.
- Nem tudom, csak egyszerűen vágyok arra, hogy megérintsen, hogy megöleljen. Arról szó sincs, hogy a csókjára vágyom vagy valami, csak egyszerűen...-  befejezte helyettem a mondatot. Így még esélyem se volt kimagyarázni magam.
- Szerelmes vagy. Nem tudsz ellene mit tenni, Luke a balfasz, hogy nem veszi észre. Amúgy nem tudom, hogy hogyan lehet ilyen vak, rajta kívül mindenki látja menyire oda vagy érte, erre ő egy kurvát húzogat.
- Ezt nem akartam tudni. - mondtam, közben kirázott a hideg. Már maga a gondolat sem tetszett, hogy Luke egy másik lánnyal van, így a fájdalom  enyhítése érdekében nagyokat kortyoltam italomból. – Erre inni kell! – jelentettem ki, és egy pillanat alatt a pohár fenekét láttam csak.
- Jól van bocsi hercegnőm. Ezt pedig elveszem, úgy érzem többet nem kell innod. – nevetett ki az a barom. Tudja, hogy utálom ha így hív, mégis minden egyes alkalommal az idegeimen táncol.
- Mégis miért hívsz így? Tudod, hogy utálom mikor hercegnőnek hívsz! – pufogok ezen az apróságon, aminek nem sok értelmét látom.
- Mert te vagy az én meg nem született húgom. Tisztában vagy vele, hogy mennyire szerettem volna egy kis tesót, akire vigyázhatok. – mesélte, mire én teljesen elérzékenyültem. Már egy ideje beszélgetünk, és azt hiszem egyre józanabbak vagyunk, így elkezdtünk sorozatokat nézni. Már sok sorozatot kivégeztünk, így maradt a Kertvárosba száműzve. Körülbelül 3 rész után beadtam a derekam, és legyőzött az álom világa. Nehéz pupilláim lecsukódtak, így reggel Mickey-n fetrengve ébredtem. Ébredés után fejem hasogatni kezdett, így inkább visszaaludtam volna, ha nem kezdenek el ordítani a többiek. Erre már a mellettem fekvő álomszuszék is megébredet, így elindultunk megkeresni a hang forrását.
- Hallod, hallgatózzunk már egy kicsit. - suttogtam neki. Próbáltam annyira halkan mondani neki, hogy a többiek nehogy meghallják, hogy felébredtünk.
- Oké, de akkor maradj csendben. – Nem sokára már, közelebb álltunk, és az egész veszekedést tisztán halottuk.
- Hallod haver nyisd már ki a szemed, el fogod veszíteni őt. Vedd már észre mennyire oda van érted. – kiabál Ash valószínűleg Luke-val. – Mindegyikünk tudja,hogy bele vagy zúgva, akkor miért okozol neki fájdalmat?- teszik fel neki a kérdést, ami inkább költői kérdésnek hangzik, mert nem igazán jön rá válasz.
- Ne kiabáljatok már velem, tegnap is Mickey-val lépett le nem velem. És otthon is egyfolytában Ryannel mászkál mindenhova. Ha meg ő mászkál másokkal, akkor én miért ne tehetném? – vág vissza egy egyszerű indokkal.
- Te is tisztában vagy vele, hogy Mickey olyan neki, mint az őrző-védő kisangyala. Anya meg világosan megmondta, hogy Ryan az aki oda mászkál, és csak hogy tisztázzuk te vagy akkora szemét, hogy egy ribanccal mászkálsz előtte. – hallottam Calum hangját ekkor már nem bírtam tovább, ezért beálltam az ajtóba. Még egy kis idő eltelt mire észrevettek.
- Jó reggelt! – köszöntek mindnyájan. – Nem vagy éhes? Kérsz egy kávét? – kérdezik, mintha éreznék, hogy az egészet hallottam. Mintha semmi nem történt volna leültem reggelizni. Megettem a vajas pirítósomat, és megittam hozzá a kávémat. Reggeli közben egy szót se szóltam, majd mikor végeztem azonnal Mickey-hoz slattyogtam.
- Mikor akarod elmondani, hogy mindent hallottál? – von kérdőre, de csak egy vállrándítással válaszoltam számára.
- Nem tudom, lehet hogy el se fogom mondani. Végül is minek mondjam el, amiről nem tudnak nem is fáj nekik, és nem hiszem hogy ez olyan dolog, amiről mindenképp tudniuk kellene. – jelentem ki a magam nemes egyszerűségével.

18.rész

 Sziasztok, tudom tudom rengeteget késtem, és lett volna bőven időm írni, de valahogy nem vezetett rá az energiám(helyette lustálkodtam). Azért mellettem szóljon az, hogy mi az utolsó héten dogát írtunk, és vasárnap indulok Visegrádra, tehát az én nyaram az kemény 1 rohadt hétből állt. :(

Amint tudok, hozok új részeket, addig is kitartást és jó olvasást. :D

- Nem neked kell eldöntened hogy mikor megyek aludni. – röhög tovább , és semmibe veszi azt is amire megkérem.
- Na jó Luke én leteszem szia. – köszönök el tőle, de ahogy ő köszönt el arra én se számítottam, de a pláne az a dologba, hogy még csak nem is hagyta, hogy lereagáljam.
- Jó éjt Noni, szeretlek! Szia! – szívem kihagyott egy ütemet és újra éreztem hogy élek. Nem tudom mi ütött belém, de már feladom, akkor is boldog leszek, már csak azért is. Mit is érzek pontosan nem tudom, csak azt, hogy amikor ír boldog vagyok, úgy érzem szerencsés vagyok, különlegesnek érzem magam. Bármit megadnék csak hogy érezzem, újra törődik velem. Most pedig napok kérdése és újra látom. Jó lehet, hogy nem a legjobb ötlet, hogy oda megyek, de már teljesen ki vagyok. És már azt is tudom kit viszek magammal. Még csak 8 óra van, nem beszéltünk sokat Luke-val, talán 1 órát vagy 1,5-et. Gyorsan kimentem anyához és közöltem vele a jó hírt miszerint úgy döntöttem elmegyek, és hogy beszéljen Alishaval a nagynénémmel,hogy Hopeval a lányával mennék Calumhoz. Nem sokkal később beszélgetésünket kopogás zavarta meg, mire én egy nőies hanglejtéssel elordítottam magam hogy „Gyere be!”. Meglepetésemre Ryan állt az ajtóba, mire a számban lévő üdítőt készségesen félrenyeltem. Anya csak kinevetett és beinvitálta az ajtóban álló fiút, nem mellesleg anya nem igazán bírja Ryant, de ezt most hagyjuk.
- Szia. Hát te? – kérdeztem tőle meglepetten, miután sikerült abbahagynom a köhögést. Azért egészen meglepett a jelenléte.
- Érted jöttem! – jelenti ki nemes egyszerűséggel. Nem tudom mi késztette arra, hogy ide jöjjön, de valahogy most megölném.
- Bocsi, de ma már nem megyek ki, mert pár nap múlva elutazok, és még sok elintézni valóm van. – próbáltam kivágni magam, ami sikeresen be is vált, úgy hogy Ryan hamar lekopott.
...Pár nappal később...
Már mindent elintéztem, és anya holnap visz ki minket a reptérre korán reggel. Ma beszéltem Calummal és ott fognak várni minket a reptéren. Még gyorsan írtam Hopenak, hogy reggel 6kor ott leszünk érte. Nagy nehezen én is befészkelem magam az ágyamba, viszonylag hamar elnyomott az álom,viszont az ébresztő hangjára felkelni annál nehezebb. Hiába aludtam ki magam rendesen, azért elég nehéz 4kor kelni. Mint egy hulla, kisétáltam a szobámból, és az első utam a konyhába vezetett, ahol rögtön felraktam egy kávét főlni. A tejeskávém elfogyasztása után  gyorsan felöltöztem, megmosakodtam és ellenőriztem, hogy mindent elraktam e. Anya kipakolta a cuccaimat a kocsiba, így egy fél óra elteltével már Hope-ot is felvettük. A reptéren anyától elköszöntünk, és miután túl jutottunk az ellenőrző kapun mi is felszálltunk a gépre.
- Izgulsz? – kérdezi Hope aki mellettem ül. Még sosem ültem repülőn és egy kicsit para még, hogy a levegőben fogunk repülni. – Tudod a repülés során felmerülő problémák végett Jas rakatott el velem egy nyugtatót, hogy ha bármi van akkor nyugodtan vegyél be egyet. – nekem nyugtatót, ez jó poénnak találtam mindaddig amíg Hope be nem fejezte mondandóját. – És mivel tudjuk, hogy nem bírod a hosszú utazásokat, megegyeztünk, hogy csak és kizárólag akkor mondjuk el, hogy mennyi időbe telik oda érni, ha már felszállt a gép. - oké tényleg nem bírom a hosszú utazásokat, de könyörgöm ez egy repülő, csak nem lesz olyan hosszú az út.
- Jajj ne röhögtess, csak nem lesz olyan hosszú az út. – viccelődtem tovább, mire Hope a szavamba vágva kinyögte, hogy 22 órát kell ezen az eléggé instabil járművön töltenem. – Hogy mi van? Én 22 órát üljek itt? Nektek elment az eszetek, ha ezt tudom inkább otthon maradok. – kiborulásom elég hangosra sikeredett, így az összes ember halotta a gépen, beleértve a légi utaskísérőt is, aki rögtön a segítségemre sietett.
- Jó napot hölgyem, van valami probléma amiben a segítségére lehetek?- kérdezi egy kedves fiatal lány, de helyettem a mellettem ülő Hope válaszolt. Kért nekem egy vizet, amit aztán elég hamar megkaptam. Hope bevetette velem a nyugtatót, és percekkel később már az ablak mellől csodáltam az elém táruló tájat. Lassan telefonomat is előkerítettem, majd hatalmába kerített az álmok varázslatos világa. Pár órával később, vagyis én azt hittem csak pár óra telt el, de mint kiderült 10 órát aludtam. Mellettem Hope már fen volt, ahogy nézem ő is most ébredhetett fel.
- Most már nem parázol? – kérdezi kicsit aggódva, de gyorsan megnyugtattam.  A maradék idő viszonylag hamar eltelt. A leszállás annál tovább tartott. Mikor leszálltunk Calumék sehol se voltak, kicsit sétálgattunk, mire nagy nehezen megtaláltuk őket. Azt hiszem az egész reptér hülyének nézett, mondjuk nem csodálkozok rajta, én is hülyének néznék egy 16 éves lányt aki elengedi a bőröndjét, ami egy nagy csattanással ér földet, és oda rohan a nála kettő jobb esetben egy fejjel magasabb haverjaihoz. Természetesen Hope bajlódott az otthagyott cuccaimmal amíg én körülugráltam a többieket. Mindenkit egyesével egy hatalmas ölelésben részesítetem kivéve őt. A saját magam tehetetlenségéből inkább Hopehoz siettem a cuccaimért, amit a többiek egy nagy röhögéssel kísértek. Hope is köszöntött mindenkit egy sziasztokkal, és már mentünk is a szállásra. Természetesen a kocsiban sem állt meg az élet. Mindenki próbálta túlharsogni a másikat, aminek egy hatalmas ordibálás lett a vége. Szerencsére nem volt túl messze a szálloda a reptértől, így hamarosan már a szobában rendeztük el hogy ki hol fog aludni. Mivel elég szűkösen vagyunk én és Hope a kanapén fogunk aludni, ami elég nagy, úgy hogy nem, panaszkodhatunk. Miután kipakoltunk a fiúk elmentek Hope-val vacsoráért, így Luke-val kettesben maradtunk a szobában.
- Én most elmegyek lezuhanyozni. – mosolygok rá, majd felkaptam a cuccaimat és bevonultam a fürdőbe. Elég hamar végeztem így kimentem a teraszra egy szál cigi kíséretében.
- Szia nem baj ha zavarok? – jön ki Luke és ő is rágyújt egy szálra. Én szépen komótosan oda sétálok a korláthoz és nézem a város éjszakai fényeit, egyszerűen lenyűgöző az elénk táruló látvány. Hirtelen két kéz simul derekamra, és fejét vállamon pihenteti. – Tudod rettenetesen hiányoztál. – jó volt hallani Luke kedves szavait, de rá kellett jönnöm, hogy ez is csak egy álom marad, hisz Luke-nak barátnője van.
- Luke te is tudod, hogy ami köztünk van az nem valós, neked barátnőd van, és nem én akarok az a lány lenni akivel megcsalod. – mondtam lágy hangon és szívtam egyet cigarettámból. Lassan szembe fordít magával, és homlokát enyémnek támasztja, a pillanat önmagában is tökéletes, a város fényei viszont még hangulatosabbá teszik. Csak néztük egymást, nem csináltunk semmit, a pillanatot megragadva így maradtunk, mintha megállt volna az idő, Luke derekamnál fogva közelebb húzott magához, így egy leheletnyi hely se maradt köztünk. 

Ne felejtsetek el kommentelni :D