9. rész

Sziasztok, jó olvasást a részhez, nem tudom mikor jön a következő rész, aki követ facebookon az tudja, hogy egy hete eltört a kulcscsontom, így elég nehéz bármit is csinálnom. Még egyszer jó olvasást, és ígérem sietni fogok.

Gondolataimból a csengőhangom ránt vissza, meg se nézem ki az, gyorsan elhúztam a zöld nyilat, és a fülemhez emeltem. Hangjától lefagytam, a vér megdermedt az ereimben, a szívem kihagyott pár ütemet. Tudom jól ki van a vonal másik végén, de valahogy egy hang se jön ki a torkomon. A telefon kiesik a kezemből, minden elhomályosodik, a földre rogyok és elkezdek sírni, a lábamat felhúzom a térdemet karommal átölelem, és ráhajtom fejemet. Luke leguggol mellém és átölel.
- Ne sírj. - kérlel Luke - Mikor mosolyogsz sokkal szebb vagy. – próbál bókolással jobb kedvre deríteni, de nem igazán sikerül neki.
- Akkor se vagyok szép. - dünnyögöm miközben össze könnyezem a pulcsimat.
- Ne mondj ilyen hülyeséget igenis szép vagy, gyere menjünk haza. – tesz egy kísérletet a haza cipelésemmel, de mind hiába, túl makacs vagyok.
- Hagyjál, legalább te ne hazudjál- mondom idegesen, hátha sikerül lekoptatnom, de túlságosan is kitartó.
- Nem hazudok miért hazudnék. – kezdet el védekezni, mire ráemelem tekintetemet.
- Azért hogy megnyugodjak. – adom tudtára a legmegfelelőbb választ.
- Ez nem így van, gyere menjünk haza. - mondta higgadtan és a kezeimnél fogva felhúzott a földről.
- Luke hagyj, nem akarok elmenni. - nyavalyogtam tovább, de Luke csak megölelt és nem engedett el.
- Miért vagy ilyen jó hozzám amióta ismerlek azóta csak veszekedünk, és én általában bőgök? – dünnyögöm orrom alatt, amiből örülök ha meghall pár szót.
- Nem tudom szeretem a társaságodat. - mondja és halvány pír szökik az arcára. Sikerült zavarba hozni a nőcsábász Luke Robert Hemmingset, azt hiszem ezért a pillanatért sok lány fizetne is.
- Gyere menjünk haza. - mondtam miközben a telefonomat kerestem a földön.
- Csak nem ezt keresed?- kérdezi Luke egy huncut mosollyal az arcán. Lassan elindultunk haza.  Luke egy percre se engedett el, amíg oda nem értünk a kocsihoz, addig kezeit hol a vállamon hol pedig a derekamon pihentette. Nem tudom mivel érdemeltem ki Luke-ot, de lassan a minden napjaim része lesz. Nem tartott sokáig mire haza értünk maximum 1 óra lehetett az út, az ifjú lovagom leparkolt a ház előtt, majd kiszálltunk mindketten.
- Basszus nem írtam semmi leckét- jutott eszembe míg a bejárat felé battyogtunk.
- Segítsek valamibe?- kérdezi Luke nagylelkűen, de aranyos azt hiszi tud segíteni.
- Te... a leckémbe, segíteni... röhög a vakbelem. - mondom őt kigúnyolva.
- Héé, ha nem tudnád egy matek zsenivel beszélgetsz. - mondja majd meglöki a vállam, és büszkén kihúzza magát.
- Igen te kis matek zseni , akkor segíthetsz a matekba. – válaszolok neki nagyképűen, mert szinte biztos vagyok benne, hogy semmit se konyít a matekhoz.
- Ááá bocsi, de mennem kell haza, sajnos most nem tudok segíteni. – játssza az elfoglalt ember szerepét, és gyorsan a kezére pillant, mintha az óráján figyelné az időt, de természetesen Luke nem hord órát.
- Hahaha nagyon vicces vagy, inkább gyere, mert így soha nem leszek készen.
Nagy nehezen sikerült a házimat is megcsinálnunk, Luke maradni akart, de Cal haza zavarta, hogy otthon már várják majd holnap átjöhet.
Luke szemszöge
Király volt a mai nap, csak ne zaklatná annyit Ryan, szegény Naomit lelkileg felőrli ez a srác. Emlékszem mennyit beszélt róla Cal mikor megismerte, már akkor a lelkünkre kötötte, hogy meg ne merjük bántani, mert az világkatasztrófa lesz. Rengetegszer úgy jött el otthonról, hogy kiakasztotta és nekünk panaszkodott, hogy mennyire hisztis, mennyire el van kényeztetve és egyszerűen elviselhetetlen. Eleinte nem igazán akartunk vele találkozni és a múltkor reggeli betoppanásunk is csak véletlen volt. De valahogy örülök neki, hogy megtörtént, mert akkor lehet, hogy soha nem ismerem meg, és soha nem lesznek ilyen élményeim vele. Már késő este van, vajon Naomi fenn lehet még? Ha küldök neki SMS-t arra felébredhet? Minden esetre megpróbálkozok, hátha még életben van.
Én: Szia alszol már???
Naomi: Szia, most már nem
Én. Bocsi hogy felkeltettelek, de nem tudok aludni
Naomi: De miért engem zaklatsz basztasd Mickey-t vagy Calt
Én: Jól van, ezt megjegyeztem
Én: Legközelebb írhatod magadnak a házidat
Én: És nem áll szándékomban segíteni
Én: Ébren vagy még?
Naomi: Aludhatok vagy nem engeded meg?
Én: Bocsi aludj nyugodtan.
Én: Jó éjszakát
Naomi: Jóccakát
Most jön az a rész, ahol rádöbbenek, hogy azért neki írok az éjszaka közepén, mert halálosan bele vagyok zúgva, azt hiszem, de ez nem igaz, nem vagyok szerelmes, és nem is leszek soha szerelmes, főleg nem Naomiba. Igaz barátként jól megvagyunk, de nem hozzám való. Ő nem olyan lány, akivel le tudnám élni az életemet, ő annyira más, egyáltalán nem lányos, és nincsenek meg benne azok a finom nőies vonások, ami miatt bele tudnék szeretni. A nőiességéből egy dolgot tanult ki, a hisztizést, meg a sírást, de azt mesterfokon űzi. Nem mondom, hogy nem szép, de a talpraesettsége miatt, sokszor úgy érzem magam, mintha egy fiúval lennék, ami valljuk be eléggé gáz.

Naomi szemszöge                                                                              
Remek úgy nézek ki mint egy hulla. A sok bőgéstől fel dagadt a szemem, ráadásul Luke az éjszaka közepén felkeltett. Nem tudom mi ütött belé, de kezdd az agyamra menni, el nem tudom képzelni min mehetett keresztül a barátnője.
...
Hónapok teltek el mióta Ryannel utoljára beszéltem, ugyan úgy szeretem, mint régen és naponta eszembe jut hogy mi lenne most, ha akkor nem rontom el, de ezen már késő gondolkodni elvesztettem őt örökre. Viszont Luke-val egyre szorosabb barátság alakult ki aminek nagyon örülök. Suli után is találkozunk, jut eszembe a sulinak lassan vége és minden percet együtt fogunk tölteni. Bele se merek gondolni, hogy a nyárra turné lehetőséget kaptak. Ha megkapják egyedül maradok itthon anyával ami már magában egy rémálom, de legalább jóba lettem azzal a csajjal a faluba így ha egyedül maradok legalább lesz társaságom. Gyorsan eltelt a napom szerencsére a buszt is elértem így viszonylag hamar haza értem. A kaput kinyitom, és ott ült a lépcsőn ő...
- Te meg mit keresel itt?- kérdezem minden féle érzelmet kizárva magamból.
- Téged... Hiányzol. – tér rögtön a lényegre.
- Sok időbe telt mire rájöttél nem gondolod? – kérdezek vissza flegmán.
- Bocs csak fel kellett készülnöm arra hogy ezt megbeszéljük. – ez mekkora süket duma, mire kellett felkészülnie, arra hogy kiabálok egy sort, utána meg elmegy megint? Erre nem kell készülni.
- 2 hónap telt el azóta hogy berágtál és semmit sem beszéltünk. Szerinted ez így rendben van, mert szerintem nem?- mordultam rá, amin egészen meglepődött.
- Nem mondom hogy kezdjük újra, de legalább barátok lehetnénk. – nyögi ki amiért alapból itt van.
- Minek, azért hogy megint pofára essek?- kérdezem higgadtan, de elég közömbösen.
- Úgy tudom hogy te nálad aludt egy másik srác nem nálam. - mondta fenn hangon. Az említett személy is belép a kapun, így egy kínos csend alakul ki közöttünk.
- Szia Luke .- köszöntem neki, majd oda mentem és szorosan megöleltem.
- Szia Ryan igaz?- kérdezi tőle Luke azon a kedve aranyos hangján.
- Te meg Luke. – monda Ryan határozottan, és szúrós pillantásokat vet Luke-ra.
- Mi szél hozott 2 hónap után?- kérdezi Luke mindent tudóan.
- Ahhoz neked semmi közöd- mondta Ryan Miközben engem figyel, és a reakciómat.
- Ha nem tudnád igenis van hozzá közöm, mert ameddig te csak hívogattad, én voltam az aki megvigasztalta.
- Ryan ezt majd legközelebb megbeszéljük,de nekünk most programunk van. -  húzom ki magam a beszélgetésünkből.
- Sziasztok- köszönt el és becsukta maga után a kaput.
- Jól vagy?- kérdezi Luke aggódva. Hogy jól vagyok-e az még számomra is rejtély, de valahogy átvészelem ezt is, mint minden mást is.
- Persze semmi gond, jól vagyok azt hiszem. – mondom egyre halkuló hangon. Luke-on látni minden érzelmet, a létező összes gondolata kiül az arcára, és ez most sincs másképp. Látni rajta, hogy felkészül a lehető legrosszabbra.
- Mit takar az, hogy azt hiszed? – kérdi félve, ami miatt egy apró mosoly kúszik arcomra.
- Még mindig szeretem, pedig azt hittem már nem. – válaszoltam bátran, de neki ez nem volt akkora megkönnyebbülés.
- Aha, tudod hogy valószínűleg el fogunk utazni fél évre, úgyhogy vigyázz mit teszel mert, nem leszünk itt. – mondtam minden egyes szavát meggondolva, nehogy olyat mondjon, amivel esetleg megbántana.
- Igen tudom és hiányozni is fogtok, de nem tudom mit tegyek és ha megegyezünk egy baráti kapcsolattal akkor az egész jó nem? – kérdezem tőle, várva a pozitív megerősítését, de nem, úgy tűnt, mintha ezt olyan jó ötletnek tartaná.
- Nem, mert ha lesz neki barátnője te úgy is féltékeny leszel, és abból nem fog kisülni semmi jó. – adja tudtomra a véleményét, ami egészen beigazolódott az elgondolásom alapján.
- Jajj mert a kis mindent tudó nem volt még soha féltékeny mi? – húzom kicsit az agyát nehogy azt higgye, hogy neki minden áron igaza van.
- Menj már én bármelyik lányt megkaphatom. - nagyzolt, de úgy is tudom, hogy ez nem épp úgy van ahogy mondja.
- Aha álmodozz csak. – húzom széles mosolyra számat.
- Ez nem álom hanem valóság. –mosolyog vissza nagyképűen rám.
- Igen akkor jöjjön be a lakásba Mr. Nagyképű Hemmings. – nevetem fel, mire ő gonoszan rám pillantott.
- Igenis Ms. Hiszti királynő. – szólt be ő is lereagálva előző válaszomat.
- Nem is szoktam hisztizni. - tettettem felháborodást.
- Élj csak ebbe a tudatba hercegnőm.
- Mr. nagyképűnek csörög a telefonja. – nevetve átadom neki a mobilját, és vele szemben megállok.
Halló... igen, persze...akkor holnap megbeszéljük a részleteket..igen köszönjük a lehetőséget...Viszont hallásra
- Ki volt az?- kérdezem kíváncsian.
- A managerünk. – válaszolja halkan, és bár tudom miről volt szó, azért rákérdezek.
- És mi volt ilyen fontos?
- Semmi különös. – mondja, és egy bíztató mosolyt küldd felém.
- Itt hagytok. – adom tudtára, hogy nem vagyok hülye, és hogy tudom miről beszéltek.
- Honnan tudtad?- néz rám furán mire közelebb lépek és szorosan megölelem.
- Luke hiányozni fogsz nagyon. – mondom, fejemet pedig mellkasába fúrom.
- Te is nekem hercegnő. – még mindig lesokkolva áll, és megsimogatja hátamat. Ezt nem hiszem el, pedig annyit könyörögtem, hogy ne menjenek, miért kellett megkapniuk a turnét, miért nem maradhatnak velem itthon. Olyan jó lenne, de erősnek kell hogy maradjak pedig most olyan jóba vagyok mindenkivel, főleg Luke-val, de Mickey-val is jól elvagyunk mindig tanítgat gitározni. Igaz nem tudok gitározni, mert azt a heti 1 órát elbohóckodjunk, és pont ezért fog hiányozni. Ashről meg ne is beszéljünk mindig ő a békítő ember ha össze veszünk.
- Mi lesz velem ha ti elmentek?- nyögöm ki hirtelen, pedig nem állt szándékomban ezzel terhelni őket.
- Nyugi majd minden nap skypeolunk és lesz Ausztrál megálló is a turnéban. – nyugtat tovább több kevesebb sikerrel. Egy szó nélkül szokásomhoz híven megfogtam magam, és kimentem  lakásból. Hallom hogy Luke utánam kiált, de nem állok meg, csak bent az erdőben a fámnál.
- Naomi...Naomi...Naomi - hallom Luke kiáltását de nem figyelek oda rá- Végre hogy megtaláltalak.
- Menj haza. – kiabáltam rá, és hagytam, hogy könnyeim utat törjenek maguknak, és bele égjenek a forró könnycseppek arcomba.
- Naomi ne tedd ezt velem. – kérlelt, de én tovább sírtam. Mit tudnék rá mondani, hogy természetesen menjenek el, és én tökéletesen megleszek itthon egyedül?
- Mégis mit?- Luke szép lassan magához húz és megcsókol, ajkai puhák és forrók, és nem bírok betelni velük, de ez nem helyes, mivel mi csak barátok vagyunk, és én Ryan-t szeretem. Levegő hiány miatt eltolom magamtól és mellkasának döntöm homlokom
- Luke ez nem helyes. – ejtem ki a szavakat a maradék levegőm segítségével.
- Miért, nekem sincs barátnőm és neked sincs barátod. – érvel jogosan, csak azt nem veszi figyelembe, hogy én mit érzek.
- Most mondtam e,l hogy még Ryan-t szeretem erre te ezt teszed, most hogy mondjam azt hogy menjetek a turnétokra?- vágom a fejéhez az összes létező gondolatomat, és az összes létező érzésemet.
- Naomi én...- nem tudott egy szót sem kiejteni, csak elment. Luke elsétált, és nem jött vissza. Én a földre rogyok és újból sírni kezdek