2. rész

Sziasztok meghoztam a második részt még ez se az igazi de alakul remélem tetszeni fog :)

Emily szemszöge

Úgy volt hogy ma moziba fogunk menni, de valakinek nem volt hozzá kedve, így itthon unatkozunk. Ilyenkor mennyire tudom szeretni Nonit! Már kitalálni se tudtuk, hogy mit is csináljunk, egyszerűen szétuntuk magunkat. Az alap dolgokat már megbeszéltük, érzelgős dolgokról meg egyáltalán nem is beszélünk; nem tudom miért nem szoktunk, egyszerűen ő nem mond semmit, nekem meg nincs mit mondanom. A telefonom rezgése rántott vissza gondolataimból.

Calumtól: Szia Emi, bocsi a zavarásért, csak azt szeretném kérdezni, hogy mit csináljak Noninak ajándékba?

Emilynek: Csinálj neki bulit

Calumtól: A buli olyan elcsépelt nincs valami jobb ötleted?

Emilynek: Menjetek vidámparkba!

Calumtól: Nem is olyan rossz ötlet, köszi

Calum most komolyan azért írt SMS-t, mert nem tud kitalálni semmit?

- Hahó Emily itt vagy? - kérdezi Noni érdeklődő fejet vágva. Nem tudom, mi játszódhat le ilyenkor a fejében, de biztos vicces lehet.

- Igen csak elgondolkoztam - válaszoltam egyszerűen, nehogy rákérdezzen.

- Miért, te tudsz olyat is? - próbálja megtörni a csendet, de ezen egyedül csak ő nevet.

- Jajj, de poénos vagy - mondtam ironikusan.

- Amúgy SMS-ed jött- tájékoztatott, valószínűleg Calum írt megint, hogy ő átgondolta, és nem is olyan jó ötlet stb.

- Kitől? - kérdeztem tőle hátha meglátta és kinyögi.

- Nem tudom, mert a kezedben van a telefon, csak elbambultál és gondoltam szólok.

- Ja, jól van na - ezt szerencsére elég jól megúsztam. Mi van ha észreveszi, ha rákérdez, hogy esetleg miért beszélek én Calum-al, amikor szinte rühelljük egymást, amin nem csodálkozok, mert akárhányszor hallottam őt a haverjaival zenélni mindig beszóltam, hogy szarok és hasonló idegesítő dolgot.

Calumtól: De ez biztos jó ötlet, és mi lenne ha többen mennénk?

Emilynek: Nem rossz ötlet, egy délután a második családjával.

Calumnak: És kiket hívjak meg?

Emilynek: Engem, a bandát, pasiját azt szerintem ennyien elegek leszünk

Calumnak: Felvilágosítanál, hogy mi az Istenről beszélsz?

Emilynek: Ryan-ről, várj neked nem is mesélte?

Calumnak: Nem mondod, hogy abba a pöcsbe van belezúgva

Emilynek: Akkor nem csak én nem bírom a buráját

Calumnak: Eltaláltad

Noni szemszöge

Emily valakivel Sms-ezik, de nem tudom kivel és marhára zavar.

- Emily kivel beszélgetsz? - kérdezem kíváncsian, hátha ad valami támpontot. Igaz nem szokása, de mindig bepróbálkozok

- Senkivel. - mondta ijedten, mintha szellem lennék.

- Ha nem csinálunk semmit, akkor kimegyek sétálni. - indultam ki az ajtón feldúltan. Most mi az Istenért hívott ki, hogy ha nem csinálunk semmit? Ezt otthon is tudom csinálni, ezért nem kell átsétálnom.

- Oké, szia - köszönt el. Mit ne mondjak marha ideges lettem, megálltam egy pillanatra elővettem a telefonomat mikor mögülem valami, vagy inkább valaki a kezemnél fogva magához rántott.

- Bazd meg, kurvára megijedtem! - kaptam a mellkasomhoz, mintha szívrohamom lenne.

- Ez volt a célom - majd pimaszul rám mosolyog. - Mesélj mi a baj?

- Semmi, csak Em lepasszolt - mondtam még mindig idegesen. Lehet, hogy csak felfújom a dolgot, de akkor is igazam van. Akkor minek hívott ki?

- Nem ülünk le beszélgetni?- kérdezte felém fordulva, és derekamnál fogva húz magához, majd egy puszit nyom kipirosodott arcomra.

- Ne inkább menjünk sétálni- nyavalyogtam, mire Ryan felkapott a vállára, és úgy futott végig velem a falun. - Rakj már le - kiáltottam miközben a hátát ütögettem.

- Mi a varázsszó?- kérdezi kacéran, de továbbra se tesz le.

- Kapd be!!!- válaszoltam gúnyosan, minek hatására lekapott a hátáról, és a kezében vitt tovább, mint egy menyasszonyt.

- Igen? Biztos vagy te ebben? - futott Ryan a kúthoz velem a vállán.

- Ha vizes leszek, meghalsz! - jelentettem ki, mire elkezdett a jéghideg vízzel fröcskölni, ami mellesleg csalás, mert lefogott a rohadék. - Ezt nem úszod meg szárazon – fenyegetem meg, miközben felé sétálok, és gyorsan megölelem.

- Basszus Noni, te jéghideg vagy - mondta meglepődve, mintha arra számított volna, hogy meleg víz fog folyni.

- Nem mondod? Tudod mennyire fázok? Nem volt valami meleg a víz - akadtam ki, ami részemről érthető volt. Ryan egyre csak közeledik felém, én persze szokás szerint lefagyok, és meg se moccanok. Percekkel később két meleg kart érzek magam körül, ami átmelegíti hideg testemet.

- Így nem mehetsz haza. - mondja aggódva. - Anyukád megöl engem, addig vedd fel a pulcsim, míg haza nem viszlek.

Ryan megölelt majd a bocsánatomért esedezett. Nem sokkal később elindultunk hozzánk, mert lehűlt a levegő és nem akartam megfázni. Mivel ez egy pici falu, ezért hamar a házunk elé értünk. Nem beszélgettünk, csak egymás szemét pásztáztuk. Elvesztem tengerkék szemében, éreztem ahogy meleg lehelete égeti számat, ajkaink már szinte súrolták egymást, mikor anya kiszólt.

- Drágám, most már gyere be! -  Annyira szereti megzavarni a dolgokat!

1. rész

Sziasztok ez lenne az első rész, még soha nem írtam fanfictiont (blogot se írtam soha), ezért az unalmas kezdést nézzétek el nekem. Bármilyen észrevételetek van nyugodtan írjátok le kommentbe, sokat segítene a visszajelzésetek, tudom elég rövidke lett ez a rész, de a következőek hosszabbak lesznek.

Naomi szemszöge

Fülembe a fülhallgatómmal sétálok Emilyhez, mikor a zenétől csak halkan, de meghallottam egy hangot a hátam mögül. Halál nyugodtan megfordulok és ahogy megláttam, hogy ki áll előttem halvány mosoly húzódik számra. Nem hittem szememnek, először fel sem ismertem olyan rég láttam, de leesett, hogy ki az. Abban a pillanatban olyan erősen szorítottam magamhoz ahogy csak tudtam. Kezét gyöngéden derekam köré fonta és egy puszit nyomott fejem búbjára.

- Úgy hiányoztál!- mondtam mellkasába mormogva.

- Te is nekem csöppség!- suttogta fülembe. Lassan eltoltam magamtól, gesztenye barna szemeibe néztem, és elmosolyodtam.

- Olyan jó, hogy végre itthon vagy, el se tudod képzelni mennyire unatkoztam nélküled.

- Annyira azért nem volt sok az a 4 hónapos turnénk. Ahogy hallom zenei ízlésed semmit sem változott. - célzott a fülesből bömbölő Green day számra.

- Csak jobb lett-mosolyogtam rá.

- Jut eszembe nincs kedved eljönni a holnapi próbánkra?- kérdezi Calum érdeklődve.

- Nem tudom, mert Emilyvel is régen csináltunk valamit közösen, és a bandatagokat se ismerem. - mondtam ellenkezve, hátha nem kell velük találkoznom.

- Na lécci majd megismered őket, nagyon jó fejek tudnak lenni, jobb napjukon- kezdett kérlelni egyre cinikusabb hangon.

- És mi lesz Emivel?- kérdeztem tőle még mindig reménykedve hogy megúszom a találkozást.

- Hozd őt is. - ajánlotta fel hátha lelkemre tud hatni. Nem értem, miért ilyen lényeges, hogy órákra össze legyek zárva 4 idiótával, akik semmi érdekfeszítő dologról nem tudnak beszélni. Cal már vagy 1000-szer próbálkozott rávenni hogy menjek el vele egy próbájukra, de mindig akadt valami jó kifogásom, aztán egy idő után nem próbálkozott.

- Biztos, hogy jó ötlet lenne, kicsit más fajta zenéket hallgat, és nem szeretném, hogy valamelyikőtöket megbántsa. – próbálok ésszerűen érvelni a hatás kedvéért.

- Mi lenne ha holnap Emivel lennél, utána pedig mi csinálnánk valami közös programot?- kérdezte határozottan hátha tudunk kompromisszumot kötni.

- Rendben van. - öleltem át, végre ismét karjaimba zárhattam annyi hónap után. El sem hiszem, hogy itt van, azt hittem már soha az életbe nem látom. Akárki akármit mond, azért egy báty mindig segít, de most nem volt itt, és ez a hiány szörnyű volt. - Te vagy a legjobb tesó- mondtam, egy mosolyt villantva Calnak. Ő vissza mosolygott rám és úgy éreztem mintha megszűnt volna a világ összes problémája. Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de az, amikor végre megkapod azt, amit hónapok óta vártál, az felülmúl mindent. Amikor érzed a bőre melegét, amikor érzed a gondoskodását, érzed, hogy ő soha nem fog ott hagyni, egyszerűen örülsz csak a puszta jelenlétének is. A mai napig emlékszem arra, amikor Calék hozzánk költöztek az apukájával. Eleinte utáltam, és semmiképp se akartam, hogy velünk lakjon, ezért mindenféle gyerekes csínnyel próbáltam megfúrni anyáék kapcsolatát. Valamennyire még sikerült is, sokat veszekedtek, a vita tárgya általában a csínyeim voltak. De nem csak otthon, hanem az iskolában is ugyanúgy viselkedtem: az osztálytársaimnak keresztbe tettem, és soha nem tanultam meg semmit sem. Aztán egyik napról a másikra, Cal leült mellém, és együtt tanultunk. Őt nem zavarta, hogy keresztbe tettem neki, hogy miattam kellett lemondania a programjait. Nem érdekelte az sem, hogy miattam nem volt magán élete. Éreztette velem, hogy szeret, hogy elfogad feltételek nélkül. Majd idővel nem kellett megfúrnom a programjait, mert velem csinált programokat, a suliban is jól viselkedtem, és Cal is segített a tanulásban, egyszóval helyrejött a világ rendje.

Fülszöveg

Történetem eléggé hétköznapi, semmi különleges nincs benne. Én se vagyok egy különleges ember. Mégis mindig azzal nyugtatom magam, hogy lesz, aki különlegesnek fog tartani. A nevem Naomi Taylor, Sydney mellett lakok egy kis falucskában. Nincs sok barátom, mondhatni úgy is, hogy csak páran vannak. Emily, Zoe és unokahúgom Hope. Általában csak Emily-vel és Zoe-val megyek ki(Hope Sydney-ben lakik és csak néha jött ki). Amikor nem dolgozom kimegyünk sétálni, beszélgetni. Tudom kicsit érdekes, hogy 16 évesen dolgozom, de anyáék nem tudják finanszírozni a hülyeségeimet. Munka után, már nem tudok tanulni úgy hogy suli és munka közötti órában kell. A jegyeimen rontottam, így nem mehetek dolgozni, viszont több időm van kint lenni. De amit a legjobban utáltam, az az, hogy a sok kis plaza picsa egész nap a nyakamon lóg, hogy randit tudjon kérni mostohatestvéremtől Calum Hood-tól - vagy a haverjaitól. Sokáig nem találkoztam velük, de nem is volt hozzá kedvem. Egy nap azonban eljött az idő, amikor tetőtől talpig felforgatták nyugodt kis életemet...