Luke
szemszöge
Sok mesélni valóm van. Kezdjük onnan, hogy vissza értünk a kórterembe. Mindenki boldog volt, pár héttel később leálltak a kemóval, és Naomit haza engedték. Onnantól minden ment úgy, mint a kórház előtt. Igaz Naominak még havi kontrollokra be kellett járnia, de az nem volt vészes. Az állapota majdnem egy évig nem romlott, aztán valami történt, mintha a szervezete feladta volna, így ismét elkezdték a kezeléseket. Természetesen arról is mondok pár szót, hogy velünk mi is lett, végül is mindenki erre kíváncsi. Mindig ott voltam mellette, és soha nem hagytam cserben. Rengeteget voltunk együtt, és szerelmünk egyre jobban kiteljesedett. A mai napig rettentően szeretem, emlékszem a fiatal szerelmünkre, azokra lopott csókokra, a kósza érintésekre, amiket egy idő után felváltottak a vad szenvedélyes csókok. Már egy éve jártunk, mikor az évfordulónk estéjén elmentünk egy csodás étterembe. Tisztán emlékszem rá, hogy egy csodaszép égkék kisestélyit viselt, minden egyes alkalommal a lehető legcsinosabb volt, mindig tudta, hogy az adott alkalomhoz mit vegyen fel. Azon az estén megkértem a kezét, amíg még megtehettem, ő pedig elsírta magát, és igent mondott, majd 2 hónap múlva egybe keltünk, ahol a szűk családi kör volt ott, és persze a közeli barátok. A tanúja Hope volt, a koszorús lány pedig Mia, aki Calum jegyese, Naominak pedig a legjobb barátnője. Az esküvő gyönyörű volt, Naomi egy csodaszép mell alatt húzott ruhában volt, ami utána gyönyörűen hullott végig mellette. Időnként mindig volt egy olyan hold pont amin át kellett esnünk, ami szörnyű volt, de aztán ismét vissza térhettünk saját életünkbe. A kezelések soha se használtak sokat, de nem adhattuk fel, az egész család együtt harcolt. Már nem adtak neki sok időt, így minden apró pillanatot ki akartuk használni. Aztán jött a nagy hír miszerint terhes lett, szerencsére én voltam az apa, na jó tudjátok, hogy csak vicceltem. Tehát terhes lett, általában ez a világ legboldogabb híre, de itt nem így volt, mivel teherbe esett semmilyen kezelést sem tudtak alkalmazni, a baba érdekében. Mindeközben nem csak nálunk zajlottak az események. Calum megkérte Mia kezét, Michael pedig Hope-val kezdett járni. Azért fura hogy Mickey-t és Hope-ot együtt láttuk, igaz mindenki tudta, hogy ők egymásnak lettek teremtve, csak azt nem gondoltuk, hogy egymásra is fognak találni. Emlékszem mikor még megismerkedtek alig szóltak egymáshoz, mi noszogattuk őket, hogy beszélgessenek egy picit, pontosabban Mia magukra hagyta őket, így valamennyit kénytelenek voltak beszélni. Mia egy csodálatos lány, én később ismertem meg őt, mert elméletileg Calnak valami régi ismerőse volt, és eleinte csak meglátogatta Naomit, aztán egyre többet láttuk otthon, majd a tetőtéri lakásba költöztek Callal, és most jegyesek. Így még jobban nyomást tudtak gyakorolni a baba megtartásával kapcsolatban. Tehát rengeteget utána olvastam, hogy ez biztosan jó ötlet-e, hogy gyermeket vállalunk hiszen Naomi rákos beteg, és sajnos sokan úgy vélekednek, hogy az újszülött kisgyerek örökölheti a daganatos megbetegedést. Mint mindig ebből is csak vita lett, a család teljesen megoszlott, valaki támogatta, valaki pedig ellenezte, de végül a baba kihordásánál maradtunk. Meglepő módon a daganat kisebb lett, így a terhesség gond nélkül zajlott le. Ezzel ismét jobbra fordult minden, én ekkorra már elvégeztem a jogi főiskolát, és szereztem egy jól fizető állást. Majd 9 hónappal később megszületett az ifjabbik Jack Hemmings, a mi kis fiúnknak pedig Cal lett a keresztapja Mia pedig a keresztanyja. Minden szuperül alakult, ekkor már 3 éve volt beteg, és tényleg rossz volt az állapota, tudom sokszor mondtam azt hogy rossz bőrben volt, de ez most tényleg így volt. És elérkeztünk arra a pontra, hogy egy újabb csöppséggel bővült a családunk. Naomi ismét teherbe esett, de most egy pici lánykával. A mi pici szemünk fénye a kis Luna Naomi Hemmings is megszületett. A második nevét édesanyja után kapta, aki nem sokkal a szülés után meghalt. – meséltem az idegen hölgynek, s közben legördült egy apró könnycsepp arcomon.
- Nagyon szerette a feleségét igaz? – kérdezte Mrs. Oldryn.
- El sem lehet mondani mennyire szerettem őt. Az első pillanattól kezdve, amikor a konyhájukban ült egy melltartóban és egy rövidnadrágban, mi pedig csak rárontottunk reggelizés közben. A legjobban mégis azt sajnálom, hogy nem mondtam el neki hamarabb, hogy mennyire szeretem. Ha most vissza mehetnék az időben, akkor az lenne minden vágyam, hogy a hülye makacsságomat félre tenném, és mindent megadnék neki.
- És a gyerekek, mennyi idősek? – kérdezi kíváncsian, s közben egy széles mosolyra húzódik szájára.
- A pici Luna már 6 éves, Jack pedig most fogja tölteni a 8-at. Nagyon aranyosak, és sokat kérdezgetnek az anyukájukról is, de még nem tudják pontosan, hogy mi történt vele. A képeket látták már róla, de nem hiszem, hogy értenék m történt.
- Vigyázzon rájuk, és ne bánkódjon a szerelme miatt, hisz mindig itt van magával, és mikor majd nem számít rá, újra együtt lesznek. – A hölgyre mosolyogtam, majd elindultam értük az iskola bejárata felé. Boldogan mentem be értük, tudva, hogy legalább ők egészségesek. Hiába alakult minden szörnyűen én boldog vagyok a családommal, mert tudom, hogy ők is boldogok velem.
Sok mesélni valóm van. Kezdjük onnan, hogy vissza értünk a kórterembe. Mindenki boldog volt, pár héttel később leálltak a kemóval, és Naomit haza engedték. Onnantól minden ment úgy, mint a kórház előtt. Igaz Naominak még havi kontrollokra be kellett járnia, de az nem volt vészes. Az állapota majdnem egy évig nem romlott, aztán valami történt, mintha a szervezete feladta volna, így ismét elkezdték a kezeléseket. Természetesen arról is mondok pár szót, hogy velünk mi is lett, végül is mindenki erre kíváncsi. Mindig ott voltam mellette, és soha nem hagytam cserben. Rengeteget voltunk együtt, és szerelmünk egyre jobban kiteljesedett. A mai napig rettentően szeretem, emlékszem a fiatal szerelmünkre, azokra lopott csókokra, a kósza érintésekre, amiket egy idő után felváltottak a vad szenvedélyes csókok. Már egy éve jártunk, mikor az évfordulónk estéjén elmentünk egy csodás étterembe. Tisztán emlékszem rá, hogy egy csodaszép égkék kisestélyit viselt, minden egyes alkalommal a lehető legcsinosabb volt, mindig tudta, hogy az adott alkalomhoz mit vegyen fel. Azon az estén megkértem a kezét, amíg még megtehettem, ő pedig elsírta magát, és igent mondott, majd 2 hónap múlva egybe keltünk, ahol a szűk családi kör volt ott, és persze a közeli barátok. A tanúja Hope volt, a koszorús lány pedig Mia, aki Calum jegyese, Naominak pedig a legjobb barátnője. Az esküvő gyönyörű volt, Naomi egy csodaszép mell alatt húzott ruhában volt, ami utána gyönyörűen hullott végig mellette. Időnként mindig volt egy olyan hold pont amin át kellett esnünk, ami szörnyű volt, de aztán ismét vissza térhettünk saját életünkbe. A kezelések soha se használtak sokat, de nem adhattuk fel, az egész család együtt harcolt. Már nem adtak neki sok időt, így minden apró pillanatot ki akartuk használni. Aztán jött a nagy hír miszerint terhes lett, szerencsére én voltam az apa, na jó tudjátok, hogy csak vicceltem. Tehát terhes lett, általában ez a világ legboldogabb híre, de itt nem így volt, mivel teherbe esett semmilyen kezelést sem tudtak alkalmazni, a baba érdekében. Mindeközben nem csak nálunk zajlottak az események. Calum megkérte Mia kezét, Michael pedig Hope-val kezdett járni. Azért fura hogy Mickey-t és Hope-ot együtt láttuk, igaz mindenki tudta, hogy ők egymásnak lettek teremtve, csak azt nem gondoltuk, hogy egymásra is fognak találni. Emlékszem mikor még megismerkedtek alig szóltak egymáshoz, mi noszogattuk őket, hogy beszélgessenek egy picit, pontosabban Mia magukra hagyta őket, így valamennyit kénytelenek voltak beszélni. Mia egy csodálatos lány, én később ismertem meg őt, mert elméletileg Calnak valami régi ismerőse volt, és eleinte csak meglátogatta Naomit, aztán egyre többet láttuk otthon, majd a tetőtéri lakásba költöztek Callal, és most jegyesek. Így még jobban nyomást tudtak gyakorolni a baba megtartásával kapcsolatban. Tehát rengeteget utána olvastam, hogy ez biztosan jó ötlet-e, hogy gyermeket vállalunk hiszen Naomi rákos beteg, és sajnos sokan úgy vélekednek, hogy az újszülött kisgyerek örökölheti a daganatos megbetegedést. Mint mindig ebből is csak vita lett, a család teljesen megoszlott, valaki támogatta, valaki pedig ellenezte, de végül a baba kihordásánál maradtunk. Meglepő módon a daganat kisebb lett, így a terhesség gond nélkül zajlott le. Ezzel ismét jobbra fordult minden, én ekkorra már elvégeztem a jogi főiskolát, és szereztem egy jól fizető állást. Majd 9 hónappal később megszületett az ifjabbik Jack Hemmings, a mi kis fiúnknak pedig Cal lett a keresztapja Mia pedig a keresztanyja. Minden szuperül alakult, ekkor már 3 éve volt beteg, és tényleg rossz volt az állapota, tudom sokszor mondtam azt hogy rossz bőrben volt, de ez most tényleg így volt. És elérkeztünk arra a pontra, hogy egy újabb csöppséggel bővült a családunk. Naomi ismét teherbe esett, de most egy pici lánykával. A mi pici szemünk fénye a kis Luna Naomi Hemmings is megszületett. A második nevét édesanyja után kapta, aki nem sokkal a szülés után meghalt. – meséltem az idegen hölgynek, s közben legördült egy apró könnycsepp arcomon.
- Nagyon szerette a feleségét igaz? – kérdezte Mrs. Oldryn.
- El sem lehet mondani mennyire szerettem őt. Az első pillanattól kezdve, amikor a konyhájukban ült egy melltartóban és egy rövidnadrágban, mi pedig csak rárontottunk reggelizés közben. A legjobban mégis azt sajnálom, hogy nem mondtam el neki hamarabb, hogy mennyire szeretem. Ha most vissza mehetnék az időben, akkor az lenne minden vágyam, hogy a hülye makacsságomat félre tenném, és mindent megadnék neki.
- És a gyerekek, mennyi idősek? – kérdezi kíváncsian, s közben egy széles mosolyra húzódik szájára.
- A pici Luna már 6 éves, Jack pedig most fogja tölteni a 8-at. Nagyon aranyosak, és sokat kérdezgetnek az anyukájukról is, de még nem tudják pontosan, hogy mi történt vele. A képeket látták már róla, de nem hiszem, hogy értenék m történt.
- Vigyázzon rájuk, és ne bánkódjon a szerelme miatt, hisz mindig itt van magával, és mikor majd nem számít rá, újra együtt lesznek. – A hölgyre mosolyogtam, majd elindultam értük az iskola bejárata felé. Boldogan mentem be értük, tudva, hogy legalább ők egészségesek. Hiába alakult minden szörnyűen én boldog vagyok a családommal, mert tudom, hogy ők is boldogok velem.
The End
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése