Sziasztok valahogy ezt a részt is összehoztam, sajnálom a késést, már szerencsére jobban vagyok, úgy hogy igyekszek behozni a lemaradást. A héten hozom a kövi részt, még az is lehet, hogy este fenn lesz. Csatlakozzatok a facebookos csoporthoz.
Noni szégyellte magát testvére előtt, de most már nem tudott mit tenni. Cal ahogy benyitott, úgy is ment ki, egyszerűen nem tudott hozzászólni, sejtette hogy van közöttük valami, de nem gondolta komolynak. Luke és Naomi csak néztek egymásra, egy hang nem jött ki torkukon, nem tudták mit is kéne mondani. A lány kivörösödött arccal figyelte a fiú reakcióját, aki lehajtott fejjel állt előtte. Mintha megbánta volna előző tettét, szégyellte magát, de vágyott a fiúra, mérhetetlenül akarta őt.
- Sajnálom. - mondta Naomi remegő hangon, a sírás kerülgette. Érezte ahogy gyomra liftezni kezd, szíve össze szorul és egy hatalmas gombóc keletkezik torkában, nem hitte hogy ilyen érzéseket fog táplálni valaha Luke iránt. - Nagyon sajnálom nem kellett volna!- csuklott el a hangja amire már ő is felfigyelt. Próbálta leplezni érzéseit előle, de nem tudta és hirtelen elszakadt a cérna. Ahogy az első könnycsepp legördült, úgy törölte le pulcsija ujjával. Luke hirtelen közelebb ment hozzá, de Naomi elnézett csak hogy ne kelljen tengerkék íriszeibe néznie. Lopva felpillantott Luke-ra, aki ezt észre is vette.
- Nem neked kell bocsánatot kérned. - mondta rekedtes hangon, de nem tudta, mit kellene lépnie. Ha megcsókolja, akkor Naomi összeomlik, itt most egy barátra van szüksége, így félre tette minden érzését, és megölelte a lányt. - Most egy barátra van szükséged és én itt leszek neked... mindig!- nyugtatta, de nagyon fájt neki az egész dolog, ő nem tud csak a barátja lenni, és nem is akar. Ő szeretné ha a lány ugyan azt érezné iránta, szeretne minden alakalommal elveszni türkizkék szemében, szeretne mellette ébredni. Maga mellett szeretné tudni, amióta csak megismerte, azt szeretné ha ezt tudná ő is. Naomi hirtelen felnézett rá, és látta gyönyörű szemeiben a zavartságot. Luke adott egy puszit homlokára, és letörölte könnyeit. - Lassan mennem kéne haza, már várnak otthon. - suttogta a lány hajába, aki mélyen belélegezte illatát.
- Mikor mentek el?- kérdezte kicsit erőteljesebb hangon
- Jövő héten , 6 hónapra a 7. itt lesz Ausztráliába. - tájékoztatta mindenről, félve hogy kiakad és ismét sírni fog. Azt már nem tudná elviselni, hogy megint összeomlik. Legszívesebben magával vinné, de nem lehet.
- Itt hagytok, egyedül. - jelentette ki ridegen és közömbösen, de csak magának, tényként.
- Nyugi, majd átvészeled valahogy, minden nap hívni fogunk, és skypeolhatunk is. - vigyorgott nyugtatólagosan rá Luke, és megsimogatta hátát
- Tudom, de hiányozni fogtok. Nagyon! De nem is tartalak fel, menj haza nyugodtan- még egyszer megölelte őt, mintha az élete múlna rajta, felnézett rá, és nyaka köré fonta a kezét. - A szülinapomon se lesztek itthon. - nézett mélyen tengerkék íriszeibe, majd beletúrt aranyszőke hajába. Luke egymásnak döntötte homlokukat és mélyen szemeibe nézett. Naomi állta tekintetét majd Luke-hoz közeledett, érezte forró leheletét.
- Naomi ne csináld , tudom hogy nem ezt akarod. - mondta Luke szomorú hangon mert tudta, hogy sohase lehet az övé. Soha nem tudhatja magáénak a lányt.
- Nem mond meg mit csináljak. - ezzel lágyan megcsókolta, és felébredtek gyomrába a pillangók, nem engedte el a fiút. Luke derekánál fogva magához húzta és olyan gyengéden csókolt vissza amennyire csak tudott, mintha attól félne hogy ketté törik a kezeibe. Egyre hevesebb csók csatába kezdtek, amit egyikük sem bánt, Naomi nem tudott betelni a kellemes érzéssel ami szét áradt testében. Luke felkapta a lányt és ledöntötte ágyára, felülkerekedett rajta, de csókukat egyszer nem szakította meg.
- Luke én...- suttogta halkan Luke fülébe- Én még nem vagyok erre kész. - pirult bele saját szavaiba.
- Olyan aranyos vagy mikor zavarba jössz mondták már?- vigyorgott rá és megcsókolta ismét, mielőtt megint el tudták volna mélyíteni csókukat Luke-nak csörögni kezdett telefonja.
Szia... igen, itt vagyok Caléknál... mindjárt megyek...jó szia anya- Akkor nekem mennem kéne. - állt fel az ágyról fel húzta magához Naomit. Kezeit derekán pihentette, és gyönyörködött a lányban.
- Ne nézz már így. - nevette el magát Naomi közben el tűrt egy karamell szőke tincset füle mögé. Közelebb hajolt hozzá és mellkasának döntötte fejét. Egy ideig gondolkodott hogy mi is van közöttük pontosan, de ha csak a saját érzéseit vette figyelembe akkor már rosszul járt, mert meg se tudta fogalmazni hogy mit is érez Luke iránt. - Most mi is van köztünk?- kérdezte, félt a választól, nem tudta mit fog mondani neki és ő se tudta mi lenne a reakciója ha szerelmet vallana neki Luke.
- Semmi- jelentette ki Luke közömbösen. Naomi tetőtől talpig lesápadt és megszólalni nem tudott. Hogy mi van?- gondolta, nem igazán értette a helyzetet, hiszen az előbb még az ágyon feküdtek és hevesen csókolóztak most meg nincs közöttük semmi? Biztos valamit rosszul értett, de nem. Mire észbe kapott Luke elköszönt és kisétált minden magyarázatot elhagyva.
Ne felejtsetek kommentelni :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése